A legnagyobb hazai gyertyán (Carpinus betulus) törzskörmérete 555 cm. Sajnos 2023-ban kidőlt.
A gyertyán (Carpinus) a bükkfavirágúak (Fagales) rendjébe, ezen belül a nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozó nemzetség. A Coryloideae alcsaládjába sorolják a mogyoróval és néhány más nemzetséggel együtt, más rendszerezők külön családba, a Corylaceae-be helyezik. Viszonylag kis termetű fák tartoznak ide. A nemzetség 30-40 fajának nagy része az északi mérsékelt égöv alatt él, legnagyobb részük Kelet-Ázsiában (főleg Kínában). Európában csak két faj, a közönséges gyertyán (Carpinus betulus) és a keleti gyertyán (Carpinus orientalis) él, Észak-Amerikában egyetlen faj, az amerikai gyertyán (Carpinus caroliniana) míg Japánban a szívlevelű gyertyán (Carpinus cordata) és a japán gyertyán (Carpinus japonica) fordul elő.
Hazája Közép- és Dél-Európa, Kaukázus, Észak-Törökország és Irán. Tipikusan a hegyvidéki fafajok között fordul elő, de ritkán látható 1000 méter tengerszint fölötti magasságban. Hazánkban főleg tölgyek és bükkök, valamint tölgy-hárs-gyertyános erdőkben látható. Nagyon sok faj (30-40) Kelet-Ázsiában található.
A gyertyánok lombhullató növények, váltakozó állású, kétszeresen fűrészes, egyszerű leveleik 3–10 cm hosszúak. Virágaik tavasszal nyílnak, szél porozza őket, lecsüngő barkavirágzatot alkotnak. A porzós és termős barkák külön barkavirágzatokba tömörülnek, de ugyanazon a fán megtalálhatók (egylaki növény). A termés apró makkocska, kb. 3–6 mm hosszú kupacslevelek borítják. A kupacs háromkaréjos vagy egyszerű tojásdad, enyhén aszimmetrikus. A kupacslevelek aszimmetriája miatt „szárnyként” működnek, a szél messzebbre röpteti így a termést. A szárny alakja segíthet az egyes fajok meghatározásában. Egy makkocskában tipikusan 10-30 mag található.[3]
A gyertyán fája igen szilárd és kemény, nehéz vele dolgozni. Keménysége miatt azonban szerszámnyélnek, fogaskeréknek, kocsikeréknek, zongora mechanikájának kiváló. Parkettázásra is használják.
