A kertre nyíló teraszról pompás kilátás nyílik a fő tisztás végén igen jó érzékkel megkomponált tavacskára, amelynek túloldalán, kis félszigeten klasszicizáló jellegű kerti pavilon áll. A csaknem 120 éves park, melyben a két kúriát összekötő, vadgesztenyefák szegélyezte sétaút húzódik, eddig ismeretlenül rejtőzködött történeti kertjeink között, pedig növénygazdagsága, festői tájképi elrendezése miatt gyöngyszeme lehetne az országos értékkategóriára pályázó kerteknek. A nagy tisztás jobboldali részén igazi meglepetés a látvány: egy szép vérbükk bíbor lombja előtt legalább 250-300 éves kocsányos tölgy tökéletes ágkörű (5 alsó, 5 felső), 25 m magas, 25 m átmérőjű koronája zárja a kert tökéletes varázsát. A kastély építési korát illetően konkrét adatok hiányában csak feltételezések, illetve szakvélemények állnak rendelkezésre. Jelenlegi külsejét a 19. sz. végén alakították ki, ugyanakkor a kastélypark több száz éves fái és berendezései egy barokk kert eredetére utalnak, ami feltételezi a főépület 18. századi építését. A kastély főépülete mai formájában feltehetően 1859 és 1877 között épült a korábbi épület elbontása után. A kastély második - átalakítási-bővítési - periódusa 1884 és 1922 között történt, amikor is elnyerte mai eklektikus formáját. Az épület kerti homlokzati oromfala toronydíszes. A kőpárkányos íves oromzatos rizalitban ülő kerti kijárat fölött íves nyitott timpanonban a Barcza család címere: korona felett három rózsát tartó páncélos kar. A pajzstakaró feletti sisakdíszen ugyancsak páncélos kar és a pajzsot kocsányos tölgyfa levelek ölelik át. A II. világháborút követően az épület a magyar kastélyok és nemesi kúriák zömének sorsára jutott. Fenntartását elhanyagolták, a különböző célú felhasználások (katonaság, templom, iskola) során jellegét csaknem teljesen elveszítette, architektúrája tönkrement, de az épületet és a parkot - hála az itt élőknek - nem rombolták szét, mert sokáig iskolaként működött. Az 1990-es évek második felében az önkormányzat a kastélyt értékesítette. Az új tulajdonos Krajcsovics János régiségkereskedő az eredeti tervek és dokumentumok alapján képzett mesterekkel restauráltatta az épületet 19. századvégi eklektikus formájában. A felújítás során törekedtek a külső kép megőrzésére. A későbbi áttöréseket befalazták, végrehajtották az ablakok és bejáratok korrekcióját, helyreállították a kert felőli bejárat és terasz eredeti funkcióját, valamint a vakolatarchitektúrát.
