A zalatárnoki Deák kúriát a haza bölcse nagybátyja, Deák József táblabíró építtette a 18. század legvégén a plébániatemplomtól északra fekvő családi birtokán. Ebben a földszintes házban születtek utódai (szám szerint tizenegyen), sőt a szájhagyományok szerint még a kis Deák Ferenc is itt nevelkedett egy rövid ideig gyermekkorában. Amikor az öreg Deák 1831-ben jobblétre szenderült, hosszabb osztozkodást követően elsőszülött fia, György nyerte el a ház kulcsait. Az ő korai halálával feleségére, Profetti Karolinára, majd adásvétel útján József testvére fiára, Deák Mihály főmérnökre szállt az ingatlan tulajdonjoga. Mihály örökébe idősebb fia, Antal lépett, aki 1915-ben elesett a harctéren így a háború után a kúriába sógora, Bárczay András Béla nyugalmazott huszár alezredes – a kastély későbbi névadója – és családja költözött. A sokak által kedvelt földbirtokos elhunyta után özvegye Deák Emma a vagyonát Béla fiának és Katalin leányának, férjezett dr. Hunyadi Lászlónénak ajándékozta. 1945 márciusában a Bárczay és Hunyadi családok a szovjet megszálló hadsereg elől nyugatra menekültek. Noha Bárczayék 1947-ben hazatértek az emigrációból, a tulajdonukat már nem kaphatták vissza, mert földjeiket felosztották, az otthonukban pedig szolgálati lakásokat alakítottak ki. A később tsz-irodaként és magtárként is funkcionáló épület statikai állapotára azonban senki nem fordított kellő figyelmet.
Amikor 1978 tavaszán a járási hivatal mérnökei ismét szemlét tartottak a helyszínen, az épület végnapjait élte, a födém és a tetőszerkezet megroskadt, némely helyen életveszélyessé vált. Mivel a szakemberek már korábban megállapították, hogy a kérdéses építmény se műemléki se faluképi jelentőséggel nem rendelkezik, a felújítása pedig kivitelezhetetlen, az egykor szebb napokat látott, tizenöt helyiségből álló nemesi kúriát lebontásra ítélték.
A szanálást 1980 nyarán egy zalaegerszegi lakos kezdte meg, később a falu felhívására az építőanyag feléért bárki folytathatta a bontást. Először az északi szárny tűnt el, majd pár év múlva a megmaradt főépületet is nyilvános licitre bocsátották. Az árverésre 1984. május 9-én került sor a községben, a legtöbbet ígérő személy 17 000 forint vételár fejében vásárolta meg és bontotta el a zalatárnoki Deák família ősi fészkének maradványait.
