A Bekai-halom a Maros árterülete magas partján, egy elnyúló hát délnyugati végén áll. A néphagyomány szerint itt, a Bökény és Királyhegyes között elterülő síkon nagy csata volt a magyarok és a „török-tatárok” között, a csata végén a halottakat lovaikkal és fegyvereikkel együtt a halomba temették.
A 70-es nagy árvízkor látták igazoltnak a helyiek állításait, mikor többek szerint a víz a halom oldalából, aljából, a partból emberi és lócsontokat mosott ki. Állítólag egy idős molnár egy majdnem karhosszúságú „szablyát” is talált.
Azt is mondják, hogy Dózsa György parasztseregének halottai nyugszanak benne – olvasható Bede Ádám Makó és környéke halmainak felmérése, tájtörténeti leírása és összehasonlító állapotvizsgálata című tanulmányában.
A halom a környező 86 méteres átlagos tengerszint feletti magasság fölé 8,5 méterrel emelkedik, nyugati oldala lankás, a keleti meredekebb. A Maros nagy vízállása idején régi idő óta innen hordták a káposztás földek védelmére szolgáló ideiglenes töltésekhez szükséges földet. Északkeleti lábánál hatalmas kiterjedésű gödör foglal helyet, amely egész a sárga földig ki van hordva.
Közvetlenül a második világháború előtt a halom északi lejtőjén feljáró árkot, tetejébe géppuskafészket ástak.
A tető délnyugati részén egy vastag, magas kőoszlop áll, amely egy geodéziai mérőpont. A tető nyugati felén is található egy háromszögelési pont, amely csak egy földbe süllyesztett, alig kiálló betonoszlop.
A Bekai-halom felszínén a tiszántúli löszgyepek számos értékes faja megmaradt: így a ligeti zsálya, a közönséges borkóró, az ebfojtó müge, a kisvirágú csűdfű, a hasznos tisztesfű és a töviskés imola. A nagy szádorgó, egy érdekes életmódú, ritka növényfaj is előfordul a halmon, amely parazita, nincs benne zöld színanyag, imolafajok gyökerén élősködik, onnan nyeri a kész tápanyagot és a vizet is. A védett fajok közül a gumós macskahere és a karcsú orbáncfű néhány töves állománya is fellelhető a halom oldalában. A macskahere természetvédelmi értéke 5000 forint, a karcsú orbáncfűé 10 ezer. A gumós macskahere a nevét a gyökerén lévő kisméretű gyökérfüggelék alakjáról kapta. A karcsú orbáncfű a közönséges rokonához képest „karcsúbb” megjelenésű. Mivel ezek a halmok az utolsó hírmondóit őrzik az eredeti vegetációnak, ezért szigetszerű foltjaikra mint a természet „múzeumaira” kell tekintenünk, és megőrzésük mindannyiunk felelőssége .
A halom környezetében egy fokozottan védett szöcskeféle, a magyar tarsza él. A lassú mozgású, röpképtelen fürgeszöcskeféle endemikus (bennszülött) faj a Kárpát-medencében, a világon csak itt fordul elő. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
A hajdani sztyeppei életközösség egyik utolsó hírmondója zöld színével tökéletesen beleolvad környezetébe. Lágyszárú, kétszikű növények zöld részeivel táplálkozik.
