A tapolcai bencés apátság korai történetére vonatkozóan igen kevés írásos forrásunk van. Az alapítás pontos évét nem ismerjük. A Váradi regestrum 1214 és 1221 között háromszor nevezi meg az apátságot, előbb Hévíz, majd Tapolca néven.1291-ben a Miskolc-nembeli Panyit fia Miklós a kegyúr. A Szent Benedek rendjéhez tartozása kevés adattal igazolható: 1410-ben Miklós apátot bencésnek írják. 1503-ban Tolnai Máté pannonhalmi főapát intézkedik reformja ügyében.
1532 nyarán Bebek Imre és Ferenc, akik János király pártjára álltak, embereikkel rátámadtak a tapolcai apátságra, amit akkor Oláh Miklós esztergomi kanonok, az özvegy Mária királyné titkára bírt, aki ekkor éppen Brüsszelben tartózkodott. Oláh Miklós hiába telepített előzőleg az apátságba horvát huszárokat, hogy megvédjék azt. A Bebekek a monostor embereit részben megölték, részben fogságba vetették, az arany ezüst tárgyakat és a templomi ruhákat elrabolták. Bebekék nemcsak a kolostort fosztották ki, hanem az erődítménnyé alakított kolostorhoz tartozó egyéb házakat is, majd fölgyújtották és a földig rombolták, birtokait több éven át a kezükben tartották. Balassa Zsigmond visszafoglalta.
Két év múlva a borsodi főispánhoz Pemfflinger Sebestyénhez fordult, hogy segítse a megfélemlített szerzetesek visszatérését. A szerzetesi élet azonban többé már nem tért vissza az apátság falai közé. 16. századi pusztulását követően az apátság köveit a környező települések lakossága kibányászta és elhordta. A 19. század végére már azt sem lehetett tudni, hol állt egykor.
A bencés templom egy szigetre épült, ahol a 11. században már ált egy rotunda — egy kerek templom. A rotunda lehetett az itteni település plébániatemploma. Ez a középkori Miskolc legkorábbi épülete. A bencés templom építője az általa rajzolt templomot összekomponálta a rotundával, oly módon, hogy a bencés templom hajójából át lehetett menni a körtemplomba. Amikor az apátság alapítója meghalt, a rotundába temették. Ez lett Miskolc reprezentatív temetőkápolnája. A nemzetség többi tagja a bencés templom északi oldala és a rotunda közti területre épített temetőkápolnába temetkezett, egészen a 13. század végéig. A 13. századot követő klímaváltozás során, a hűvösebbé, csapadékosabbá váló éghajlat miatt megnövekedett csapadék miatt egyre több hordalék mosódott le a környező dombokról, valamint megnövekedett a talajvíz szintje. A bencés templom padlója víz alá került. A 15. században a bencés szerzetesek méter vastagságú agyagfeltöltést hordtak a templom hajójába, hogy a belső járószintet a talajvíz szintje fölé emeljék. Ez a feltöltés több, mint ötszáz éven át védte a korai, 12. századi templom belső berendezését. E templom 1532-ben pusztult el. Az ezt követően köveit a környező települések lakossága elhordta, csupán a tornya maradt meg, melyet még a 18. században is borospincének használtak. Helyére épült 1924-ben az Anna-szálló.
forrás: hellomiskolc.hu
