A Fekete-Körös hullámterében elhelyezkedő 5,1 hektár füzes erdő (Salicetum albae- fragilis) a benne élő csigafauna alapján kapta meg a védettséget 1997-ben. A folyó bal partján, annak egy feliszapolódott kanyarulatában található a terület, melyben ezidáig 21 csigafajt mutattak ki, melyek főként a nedves erdőkre jellemző fajok voltak. A fajok közül természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű a védett bánáti szalagoscsiga (Drobacia banatica) előfordulása. A faj viszonylag szűk elterjedési területen található meg, mely a Keleti-, Déli-Kárpátoktól az Alföld keleti pereméig húzódik. Állománya, elterjedési területe összeszűkülőben van, ezért élőhelyeinek védelme fontos feladat. Magyarországon néhány szigetszerű, kis állománya van jelen e fajnak. Hazánk területére a Tisza-, Maros-, és a Körös-völgyön keresztül juthat.
A védett területen még számos, az Alföldön ritka, szűk tűrésű hegy- és dombvidéki csigafaj is megtalálható. Ezek közül a soklemezes orsócsiga (Laciniaria plicata), az üreglakó meztelencsiga (Limax flavus) és a kristályos gyöngycsigácska (Vitrea crystallina) ilyen hegyvidéki faj.
Az erdőszegélyekre jellemző fajok közül ki kell emelni az aranysárga éticsiga (Helix lutescens) előfordulását, mely hazánkban védett faj.
