Az Óbudai Gázgyári Lakótelep az Óbudai Gázgyár dolgozói számára az 1910-es években épült lakóépületek összessége. 1910 és 1913 között épült fel az Óbudai Gázgyár. A hatalmas ipari vállalat gondoskodni igyekezett arról, hogy dolgozói megfelelő lakhatási körülményeket találjanak a közelében. Ennek háttérben az állt, hogy a gázgyár felépítésére szánt 25 millió koronás előirányzott költségből a kivitelező megtakarított 1,5 millió koronát és végül ebből a pénzből a gyár felhúzásával azonos időben építették fel a hozzá tartozó munkáslakásokat.
A lakóépületeket (és más, a gázgyárhoz tartozó kiegészítő létesítményeket) a gázgyár építésze, Weiss Albert tervezte meg első ízben. Kájlinger Mihály, a Magyar Mérnök- és Építész-egylet elnöke azonban azt javasolta, hogy ezen létesítmények tervei magyar építészek kezei alól kerüljenek ki. Ezt követően vállalta el a munkát két magyar építész. Almási Balogh Loránd a munkáslakótelep, Reichl Kálmán pedig a tisztviselőtelep épületeinek engedélyezési terveit nyújtotta be 1912-ben. Az épületek magyar népies stílusban kerültek kivitelezésre.
Óbudának ez a területe akkor meglehetősen gyéren lakott volt. Gazdasági kényszer volt tehát a helyben lakás biztosítása. A két lakótelep különválasztásának indokairól nem szólnak a korabeli források, a tervezési programban csak néhány mondatos utalásokat olvashatunk róluk.
A Tisztviselőtelep a gyár vezetőinek és magas beosztású műszaki szakembereinek építették. Weiss Albert eredeti terveivel (5 épület) szemben Reichl Kálmán 9 (más források szerint 13) villát tervezett összesen 17 lakással. A lakások angol WC-vel és fürdőszobával felszereltek voltak, de mindegyik (és a hozzájuk tartozó kert is) külön terv alapján készült. A szobákat parkettával, a konyhákat kőlapokkal burkolták be. A kertekhez egy külön kertészet létesült, üvegházzal, fűtőházzal, kertészlakkal. A VII. számú villa kifejezetten a mindenkori gyárigazgató részére épült.
A második világháború után az épületeket belül átépítették, és több lakást alakítottak ki bennük. A terület a 2000-es évek elejéig a nagyközönség elől őrszolgálattal el volt zárva, azóta szabadon látogatható.
Az alacsonyabb beosztásban dolgozó munkások számára készült lakótelepet vagy Gázgyári kolóniát[ Almási Balogh Loránd tervezte. (Egyes források szerint barátja, Kós Károly olykor belejavított a terveibe.) A telep három házcsoportból állott, épületeiben összesen 3 db 3 szobás, 78 db 2 szobás, 14 db 1 szobás lakás és 4 padlásszoba létesült. Az épületek mindegyikében volt vezetékes víz, angol WC, gáz- (majd az 1930-as évektől villany-) világítás, gáztűzhely. Fürdőszobával ugyanakkor csak 3 lakás rendelkezett, a többi számára közös fürdőszobákat alakítottak ki. A szobákat hajópadlóval, a konyhákat betonlappal burkolták be.
Az épületek egymáshoz épültek, de mögöttük itt is kiskerteket alakítottak ki a dolgozók részére, ahol megengedett volt az aprójószág-tartás (háborús időben a sertéshízlalás is). A telephez közösségi épület, legényszálló, vendéglátóipari egység, iskola (ez csak az 1920-as évekre készült el) és óvoda is tartozott.
