A falutól 1km-re fekvő, barokk főúri kastély egykor a báró Harkányi családé volt. A kastélyt őspark veszi körül. A településtől délre, a Taktaharkány felé vezető út mentén található. A nagyméretű, bonyolult alaprajzú épületet Graefl József Szabolcs megyei főispán építtette 1872-ben. Graefl 1861-ben tért vissza a politikai pályára a Deákhoz fuzodo régi barátságának köszönhetoen, akinél mindennapos vendég volt Pesten. Birtokot vásárolt Tiszaeszlár-Bashalmon, ahol átépíttette a ma is álló Pongrácz-kastélyt. 1862-ben vette feleségül Gyorffy Rozália bárónot. Egy örökbefogadott fiuk volt, aki fiatalon hunyt el. Graefl Józsefet az általa 1872-ben építtetett megyaszói kastély körül elterülo szép parkban helyezték örök nyugalomra, sírját – Graefl feleségének sógora – Fadrusz János 1891-ben készült remekmuve, a „Krisztus a keresztfán” címu szobra díszítette. Egy lehúzható rolettás építményben volt a kereszt elhelyezve. A kastély épületében 1951-tol gyermekotthon muködik. A kastélyban olykor heteket, hónapokat vendégeskedett Fadrusz. Az elso világháború végén a megyaszói birtokot báró Harkányi János vette meg egymillió koronáért az akkori tulajdonos Deréky Gyulától (Gyorffy Róza második férjétol), és azt György nevu fiának adományozta; innen az elnevezés: György-major. A birtokbavétel után Graefl József sírját a régi katolikus temetobe helyeztette ki az új tulajdonos. A síremlék megmaradt a báró tulajdonában, mert abban értéket látott, ami 1945 után került végül a katolikus templomba, a legméltóbb helyre. Graefl sírja már nem lelheto fel. Jelenleg általános iskola és nevelőotthon. Parkja védett. A mintegy 9 hektáros parkot a kastélydomb körül, a kertet átszelő patak és a duzzasztásával kialakított tó partján alakították ki. Az országúttól nagyon szép kettős vadgesztenye-fasor vezet az épületig. Elsősorban lomblevelű fákkal találkozhatunk, közöttük néhány szép, méretes kocsányos tölggyel, melyek feltehetően 100-120 évesek, de szürkenyár, platán, magaskőris, feketedió és hárs is szép számmal előfordul. Feltűnően hiányzanak a fenyőfélék, melyeket valószínűleg a II. világháborút követően vágtak ki.
