Az egykori Eszterházy birtok területén állt a Hubertlaki vadászkastély. A vadállomány fenntartásához szükség volt egy mesterséges itató tóra. Így jött létre a Hubertlaki tó, amely eredetileg vaditatónak "készült".
A Hamuházi-séd forrásai által táplált, mesterséges gáttal elzárt völgyben található a tó, amely hivatalos nevét a közelben lévő Hubertlakról kapta, népies elnevezését pedig a hasonlatosság miatt az erdélyi Gyilkos-tóról. Az 1980-as évek közepe felé kialakított tavacska eredetileg vaditatónak készült. Helyén egykoron egy égeres állt, amiről napjainkban is tanúskodnak a víztükörből kiálló „legyalult” facsonkok. A völgyzáró gát mindkét oldalán padok, asztalok szolgálják a szemlélődést.
A hely csendjével és varázsával méltán adózik a több, mint ezer éve a vadászok védőszentjeként tisztelt Szent Hubertus emléke előtt. Az addig kicsapongó életet élő hercegi sarj nagypénteken, egy vadászat alkalmával fénylő keresztet pillantott meg egy gyönyörű szarvas agancsai között. E jel hatására megtért, előbb remete, majd pap, végül pedig püspök lett, akit már a X. században a vadászok védőszentjévé választottak.
