Az érdi minaret vagy Hamza bég minaret a Magyarországon fennmaradt kisszámú oszmán kori minaretek egyike az érdi Ófalu földszintes családi házakkal szegélyezett főutcájának térré kiszélesedő részén.
A feltehetően a 17. században épült, majd a 19. században elpusztult mecsethez tartozó, műemléki védettséget élvező imatorony a hasonló magyarországi építményekhez képest zömökebb, alacsonyabb és dísztelenebb. Az 1960-as évek régészeti feltárásait követően 1970–1971-ben vasbetonból rekonstruálták a minaret körerkélyét, kasát és toronysüvegét. 2020-tól leromlott állapota miatt nem látogatható.
Érd területén a Duna jobb oldalán végigvonuló 16. századi oszmán erősségek sorában (Ercsi, Pentele, Földvár) Szulejmán szultán parancsára Hamza székesfehérvári bég 1566-ban építtette fel a hagyományban a nevét viselő palánkvárat (szerájt).A legkorábbi ismert adatok szerint a 16. század utolsó évtizedében Hamza bég szeráját mindössze harminchat fegyveres őrizte, és általában is csupán 40-50 fő körül mozgott a legénység létszáma.[Korábbi feltételezések szerint ez a létszám már indokolttá tehette, hogy a helyőrség muszlim katonái számára a hűbérúr Hamza bég mecsetet építtessen, így a fennmaradt minaretet a palánkvárral egykorúnak keltezték. Ezt látszott igazolni, hogy az egy évszázaddal később, 1664-ben az erődítésben járt Evlija Cselebi is Hamza bégnek tulajdonította a mecsetet. Ennek ellentmondanak azok az újabb vizsgálati eredmények és elméletek, amelyek szerint a mecset és a minaret csak a 17. században épült, amikor a palánkvár katonai jelentősége – ezzel az itt állomásozó fegyveresek száma – a tizenöt éves háborút (1593–1606) követően megnövekedett.
Egy 1783-as térkép még feltüntette a község főutcáján álló mecsetet, de hogy ez a későbbiekben mikor és hogyan pusztult el, arról csak feltételezések állnak rendelkezésünkre. A legvalószínűbb hipotézis, hogy az 1838. évi nagy árvíz mosta el az mecsetet, amelynek köveit aztán az érdiek széthordták és házaikba építették. Annyi bizonyos, hogy az 1840-es években Varsányi János már csak a megmaradt minaretről számolhatott be.
A régészeti feltárások megkezdésére 1962-ig kellett várni, Fehér Géza irányításával három éven át, 1965-ig folytak az ásatások és vizsgálatok a minaretben és környékén. Ekkor tárták fel az imatoronyhoz csatlakozó, 9,8×9,8 méteres mecset alapfalait is.[9] A minareten ezt követően, 1970–1971 között folytak felújítási és helyreállítási munkálatok. Ferenczy Károly tervei alapján ekkor rekonstruálták vasbetonból a körerkély korábban elpusztult mellvédjét, a kast és a süveget, valamint kiépítették a bejárathoz felvezető betonlépcsőt.[10] 1999-ben került sor a homlokzat konzerválására,[11] 2000-ben pedig a minaret teljes körű felújítására, ekkor fedezték fel az angyalka motívumokat a körerkély alatt[forrás?].
2020 nyarán a minaretet le kellett zárni a látogatók elől a vasbeton lépcső balesetveszélyes állapota miatt. A lépcső (és vele együtt a torony) helyreállítását török részfinanszírozással tervezi a város.
