Mesebeli séta a Passeig de Gráciá sugárúton
A Passeig de Grácia Barcelona egyik főutcája, a város egyik leglátványosabb "ütőere". Hatalmas sugárút, csodálatos épületekkel, színes üzletekkel, nagy forgataggal. A turisták számára ez a sétány maga a mennyország, a világ nyolcadik csodája, olyan, mintha a párizsi Champs Élysée-n érezné magát az ember. Itt megelevenednek a nagy katalán építészek : kimagasló tudásuk emléket állít a megrendelőnek, s az alkotónak egyaránt.
Illa de la Discordia
Barcelona Eixample negyedében, a Passeig de Grácia azon épületeit sorolják ide, amelyek a Carrer del Consell de Cent és a Carrer d'Aragó között állnak, s amelyeket a XX. század eleji Katalóniának nagy modernista építészei tervezték:
35. szám alatt: Casa Lleó i Morera (Lluís Doménech i Montaner)
37. szám alatt: Casa Mulleras (Enríc Sagnier)
39. szám alatt: Casa Bonet (Marcel·lià Coquillat i Llofriu)
41. szám alatt: Casa Amatller (Josep Puig i Cadafalch)
43. szám alatt: Casa Batlló (Antoni Gaudí)
Az Illa de la Discordia elnevezés jelentései: "a széthúzás épületei" vagy "a széthúzás almája", amely arra utal, hogy a négy meghatározó épület stílusa merőben eltér egymástól, és nem alkot egységes utcaképet. Az elnevezés utalás az ókori görög mondára, Páris almájára, és ebben az értelmezésben arra akar utalni, hogy a négy meghatározó épület mindegyike törekedni akar arra, hogy az a legszebb a négy közül, s így egyfajta verseny alakult ki közöttük illetve a négy építész között.
Casa Lleó i Morera
A Casa Lleó i Morera Lluís Doménech i Montaner katalán építész által tervezett épület, amely a katalán modernizmus egyik iskolapéldája. Barcelonában a Passeig de Grácia 35. szám alatt csodálható meg ez az épület, melynek átalakítása 1902 és 1904 között folyt. 1902-ben Francesca Morera rendelte meg Montanertől, hogy az ősi Rocamora-család lakhelyét (Casa Rocamora) alakítsa át, amit aztán 1904-ben fiáról, Albert Lleó i Moreráról nevezett el. 1906-ban az épület elnyerte az 'Arts Building Annual Award' nagydíjat.
Montaner számos építésszel és művésszel együtt dolgozva készítette el a terveket, ami alapján két éven át folytak a munkálatok. A természetes és organikus motívumokat felvonultató mozaikok Lluís Bru és Mario Maragliano keze munkáját dícsérik, az épületben található szobrokat Eusebi Arnau készítette, a kerámiákat Antoni Serra i Fiter, a faragott bútorokat pedig Gaspar Homar csinálta.
Az épület belső tereiben az egyik visszatérő motívum az eperfa (Morus, angolul Morera) ábrázolása, amellyel a családfő vezetéknevére kívánt utalni a mester, ezzel örökítve meg a család fontosságát, nagyságát. Az eperfa ábrázolása megtalálható a teraszon, a kilincseken, Antoni Serra képein is.
A homlokzat a modernista művészet irányelvei szerint lett átalakítva, majd az 1943-as restauráláskor helyenként neocentista vonalakat kapott. A homlokzat szobrait Eusebi Arnau készítette. A spanyol polgárháború idején a homlokzatot és a Tempiettót komoly károk érték, amit majd csak az 1980-as években állítottak helyre.
