A pécsváradi apátságot a Mecsek oldalában, a ,, Mons Ferrus""-nál, a Vashegy lábánál I. István király alapította és szentelte fel 1015. augusztus 15-én. Ezzel egyidejűleg pazar bőkezűséggel szerelte fel a templomot, és mintegy 28-30 faluval ajándékozta meg. Ide telepedett le több társával a lengyel meseritzi kolostor apátja Astrik vagy Ascherik, aki a királyi koronáért járt Rómában.
II. Géza uralkodása idején 1141-1162 között leégett, majd újraépült. Az 1241. évi tatárjárás során elpusztított apátságot helyreállításakor már fallal vették körül. IV. Béla király alatt nagy fontosságú hiteles hely lett, apátjai részt vettek a királyi tanácsban. Az egyház befolyását az Anjouk alatt sem vesztette el. A XIV. század közepén, 1357-ben Jordán apát nagy költséggel palotát emeltetett, majd amikor 1391 végén a konvent tagja, Csömémi Imre lett itt apát (1391-1409), a várat szabálytalan alaprajzú, külsőtornyos őrséggé építette ki. Ez időtől kezdik említeni várnagyait is, így 1453-ban Zalai István és Ulrikot. Hunyadi János idejében már 200 főnyi őrsége volt.
A közeledő török hírére apátja, az Erdély történetében nagy szerepet játszó Martinuzzi György a vár további megerősítését akarta, ezért anyagi segítségért Ferdinánd királyhoz fordult. A segítség azonban elmaradt, ezért Martinuzzi parancsára Horváth Sándor várnagy a várat felrobbantotta.
A török, miután 1543-ban a várat elfoglalta, azt kijavította, őrséget helyezett el benne, és 150 évig birtokában tartotta. A török kiűzése után az apátságot I. Lipót király idegeneknek adományozta, akik közül csak Zinzendorff Konrád kölni érsek állítatta helyre 1729-ben. Ekkor kapta mai alapját, és ez időben épült meg a vár északi falának keleti szakaszán az új kapubejárat. Itt a középkorban kapuszoros volt, melynek középső része szabad ég alatt, míg két vége egy-egy kapuvédő tornyon keresztül vezetett. E két torony ma már nincs meg, csupán a harmadik, késő gótikus tornya áll a vár északnyugati sarkán, amelyhez az alapításkor felszentelt temploma dél felől csatlakozik.
A vár 1945-től az állami erdészet központja lett, amely 1969-ig maradt a falak között. A régészeti kutatások a monostor területén 1957-ben kezdődtek és 1987-ig tartottak. Azok során feltárták és láthatóvá tették a török időben ledőlt épületek alapfalait, restaurálták a 10. századi épületet, benne a kápolnát, kialakították a kőtárat, látogathatóvá tették a monostor megmaradt részeit.
Az 1980-as évek végén alakították ki a korábbi irodák helyén az éttermet, a fölé épült manzárdtető alatt a szállodát. Ebben a formában 1988-ban ünnepélyes keretek között adták át a látogatóknak. Ezzel a beruházással ki is alakult az a struktúra, amely egészen a most zajló felújításig lényegében változatlan maradt, csupán az épületegyüttes állaga vált egyre rosszabbá.
