A Tokaji vár falmaradványaiból a legjelentősebb a kb. 2 méter magas, 5 méter hosszú, 1,7 méter falvastagságú romos kőfal-részlet egy lőréssel.
Az első tokaji vár (Kőrév) egy földvár volt, amely a Bodrog jobb partján, a Tokaj-hegy oldalában épült fel, s a tatárjárás idején pusztult el. 1283-ban IV. László adott engedélyt a „nyíri nemeseknek” várépítésre. A kővárrá fejlesztett erősséget 1290-ben IV. László megostromoltatta, hogy megszerezze az ellene szervezkedő Aba Amadétől. A vár vagy az ostrom során, vagy nem sokkal utána pusztulhatott el.
A várat 15.század elejétől az 1705-ös felrobbantásáig használták. A felszínen egy bástya
romja látható, az ún. Merítő-bástya. A vár területén helyezkedik el a 19. század elejétől a 20.
század elejéig használt régi izraelita temető.
A várat feltehetően a 15. század elején kezdték el kiépíteni a Tisza és Bodrog összefolyásánál
található kis szigeten. A század folyamán Brankovics György, a Hunyadi és Szapolyai család
tulajdonában volt. Az erődítmény négy kerek sarokbástyával rendelkezett, falai kőből
épültek. Szapolyai János komoly, királyi szintű, reneszánsz rezidenciát épített ki benne.
Katonai jelentősége Mohács után nőtt meg. A Szapolyai és Habsburg Ferdinánd, majd később
az erdélyi fejedelmek és Habsburg királyok közötti harcok fontos színtere volt, melynek oka
közlekedési jelentősége volt, ugyanis ellenőrizte a rendkívül fontos tokaji tiszai-átkelőhelyet.
Szapolyai után huzamosabb ideig a Serédi család birtokolta. Serédi Gáspár építette ki a külső
vár első elemét a Vasaló-bástyát, mely egy többszintes híddal kapcsolódott a várhoz. Németi
Ferenc az 1550-es 60-as években volt Tokaj kapitánya. Kiépítette a külső várat, valószínűleg
kőből, kilenc rondellával. Németi a fejedelmek oldalára állt a János Zsigmond és I. Ferdinánd
közötti harcokban és kiterjesztette befolyását az egész térségre. Ebből következett, hogy
1565-ben az új király, Miksa hatalmas sereget gyűjtött és elfoglalta Tokajt. Németi elesett az
ostrom során. A vár királyi tulajdonba került, teljesen átépítették olasz rendszerben, négy
nagy olasz bástyával, az új erőd azonban már nem kőből, hanem föld-fa szerkezetes
sáncokból állt. Legközelebb a vár a tizenötéves háború végén cserélt gazát, amikor Bocskai
seregei elfoglalták azt, a fejedelem halála után azonban a békeszerződés értelmében
visszaszállt a tulajdonjog a királyra, aki elzálogosította a Thurzó-családnak, majd Bethlen
Gábor 1622-ben foglalta el, akinek a halála után ismét a királyhoz kerül, aki ismét
elzálogosítja, ezúttal a Homonnai családnak, akiktől Rákóczi György 1645-ben foglalja el, és az
újabb béke értelmében örökletes zálogjogot kap rá, ekkortól tehát lerombolásáig a Rákócziak
tulajdona. A hátralévő időszakban, azonban továbbra is a kuruc-labanc harcok színtere
maradt. 1704-ben II. Rákóczi Ferenc döntött lerombolása mellett, mivel elveszítette katonai
jelentőségét és fenntartása rendkívül költséges volt. A város legrégebbi épített öröksége, és
fontos régészeti lelőhely.
