A hosszúkás dombháton észak-déli irányban elnyúló ibrányi főutca keleti oldalán, kis szabad térségen áll a „kékinek” nevezett református templom. Az 1976. évi országos műemlékjegyzék szerint XVIII. századi barokk épület. Külső megjelenése valóban újkori jellegű, s bár keleti irányba tájolt egykori szentélye középkori építéséről árulkodik, csak az 1980-as évek derekán elvégzett Szabolcs-Szatmár megyei műemléki felülvizsgálatok során, majd az 1990-es években történt felújításkor derült fény az épület román kori és gótikus részleteire. A templom utcára néző nyugati homlokzata elé húsz méter magas, klasszicista stílusú torony lép ki. Michele Márkos prédikátor 1809. február 26-án kelt vizitációs jelentése szerint Ibronynak „vagyon kő temploma, ahhoz hozzáragasztott kő torony, mely most épül. Vagyon két harangja, egyik 84 fontos, A(nn)o 1775, a másik 38 fontos.” Az akkori szemlélő nem tudhatta, hogy az épület vakolata alatt nem kő, hanem tégla építőanyag rejtőzik: a toronytól délre és északra lévő, másfél méteres falszakaszokon feltárt téglaarchitektúrát most lazúros meszelés teszi láthatóvá, az oromzat román stílusú, kettős cikcakk díszű szegélyével együtt. Innen nyílik – hat lépcsőfok magasságban – a bejárat a templomba, amely egyetlen, öt méter széles, 16 méter hosszú teremből áll.
A műemléki helyreállításkor napvilágra kerültek a hajó déli és a szentély keleti oldalán lappangó középkori ablakok, amelyek szintén eredeti, késő román kori formájukban kerültek bemutatásra. Az apszis egyenes zárófalának ablakpárja között egy tengelytámpillér, a hajó sarkain átlós irányú, vaskos támpillérek erősítik az épületet, amelyet a reformátusok először 1610-ben, majd az 1700-as években több ízben renováltak, deszkamennyezettel fedtek be és fakarzattal egészítettek ki. Erdélyi asztalosmesterek remeke lehet az 1630-ban készült, szépen restaurált szószék. Nyíribrony egyházának legfőbb látnivalói a vakolatrétegek alól kihámozott középkori falképek: egy pásztorbotos püspök szent hiányos alakja és a szent keresztet megtaláló Ilona császárné figurája. Heléna Constantinus Chlorus római hadvezér, majd társcsászár felesége, I. (Nagy) Konstantin bizánci császár édesanyja – „a legendába hajló história szerint” 320. szeptember 14-én találta meg és ásatta ki a Koponyák hegyének feszületeit és az I. N. R. I. feliratú táblát. A Golgotáról előkerült keresztekről nem tudták megállapítani, melyiken adta ki a lelkét Jézus, „ezért Makárius jeruzsálemi püspök mindhármat hozzáérintette egy halálos beteg aszszonyhoz, aki az egyiktől meggyógyult” – olvashatjuk Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában. Hogy miként derült ki, melyik keresztfától gyógyult meg az asszony, maradjon a később szentté avatott Ilona és az 1980- ban elhunyt néprajztudós titka. Tény, hogy Nyíribrony XIV. századi Szent György-templomának korabeli freskóján (és képünkön) látható a keresztet tartó, bíborvörös palástos, koronás császárné, feje körül a szenteket övező dicsfénnyel.
