A hitélet fellendülését szolgálta Steer Ferenc, Csongrád vármegye főispánja, akinek kastélya volt itt. Ebben a kastélyban 1924-től magánkápolna is volt. A missziók székhelye kezdetben a Steer család kastélya (a missziós lakóhelye) és az iskola volt. Berecz Erzsébet, a helyi bencés rend alapítóját a tiszaugi földbirtokos Steer házaspár fogadta kastélyába, akiknek szívügyük volt a birtokaikon élő egyszerű nép testi-lelki felkarolása. A kastélyparkból csodás kilátás nyílik a tiszamenti tájra. A skóciai eredetu Steer família tagjai 1944 szeptemberében hagyták el a lakot, az oroszok elől Ausztriába menekültek. 1945-ben, amikor visszatértek birtokukra, kifosztva találták. Ideiglenesen visszakapták a házat és száz katasztrális hold földjüket. Ám nem sokáig volt felhőtlen az életük: 1949-ben jött az államosítás. A nemesi család ősi fészkét a helyi termelőszövetkezet használta: munkásszállásnak, építőtábornak, iskolának, méregraktárnak, ma magánkézben van, rozoga állapotban. Tiszaugtól bő 1 km-re K-re található, Felsőmajorban.
"Steer Ferenc, csicsópolyáni, ny. kabinetirodai udvari titkár * 1875. Kassa. Nemességüket ősei 1665-ben kapták. A jogot Bpesten végezte. 700 holdon gazdálkodik, ebből 50 hold szőlő. - A világháború alatt a szerb és olasz fronton h. husz. százados-parancsőrtiszt volt, az ez. és bronz SL, háb. emlékérem, K. cs. k. tulajd. Várm. thb. választott és virilis tag, a Rk. egyházközség világi elnöke. - Felesége: br. Fechtig Adél (a Stefánia szöv. elnöknője), gyermekei: Alice (v. Makay Imréné) és György."
