A sopronhorpácsi Fő utca kelet-északkeleti végén van a kastélypark főkapuja Széchényi György győri püspök és főispán, majd kalocsai érsek szerezte a XVII, században a Széchényi-család birtokait, köztük Horpácsot is, Ezen a területen gyertyános-kocsánytalan tölgyes foltok váltakoznak a mélyebb részeken különösen a Metoc-ér menti magasártéren keményfás - tölgy-kőris-szil - ligeterdőkkel, illetve az egy-egy pangóvizes folton élő mézgáségeressel. A XVIII. század elején épülhetett egy úgynevezett kis kastély, Széchényi László gróf 1738-ban már ebbe költözött. Az építkezésnél valószínűleg megritkították a kis kastély körüli részen az erdőséget, de a korra jellemző francia vagyis mértani elrendezésű kert kialakítására semmi nyom nem utal. Valószínűleg ebből az időből származik a park legöregebb és az egész ország egyik legméretesebb gyertyánfája. A törzskerület a fatörzs 130 cm-es magasságában közel 300 cm, a koronavetület mintegy 350 m2. Széchényi Zsigmond özvegye, aki később sógorának, Ferencnek lett felesége, nagy energiával befejezte az "új", a mai kastély építését. Anyósa, Széchényi Antalné a dénesfai Cziráky-kastélypark mintájára szorgalmazta, hogy a horpácsi kastélyt övező ligetből tájképi parkot alakítsanak ki. Elgondolását mindkét fia és a menye is felkarolta. Ekkor ültettek a kertbe természetes úton is felújuló kocsánytalan és kocsányos tölgyet, magas és magyar kőrist, mezei szilt, platánt, vadgesztenyét és tiszafát, majd egyre több, részben a Kárpát-medence más tájain őshonos fafajt, részben pedig egzótákat. Legnagyobb fája egy 579 cm-es törzsátmérőjű nagylevelű hárs. Kivételes méretű 473 cm-es óriás tuja. Széchényi Ferenc és neje az 1780-as évek közepén Horpácsról könyvtárastól, régiséggyűjteményestől Cenkre költözött, Cenkről ajánlotta fel 1802-ben nemzeti közcélokra magángyűjteményeit. Így vetette meg könyvtárával a később róla elnevezett Országos Széchényi Könyvtár, régiség gyűjteményével pedig a Magyar Nemzeti Múzeum alapjait.
