A Temető-domb tetején, a temetőben áll dísztelen egyszerűségben a templom. Hajdani erődfal töredéke által védve. A település korábbi elnevezésére utal a templom jelenlegi megnevezése. A fallal kerített templomot 1336-ban említi először okirat, akkor még Miasszonyunk néven, Szent Farkast csak később választották a jobbágyközség plébániájának védőszentjéül.
Szent Farkas (Wolfgang) Szent István király felesége, Gizella királyné nevelője és lelkiatyja volt, a hagyomány szerint sokáig ezen a vidéken élt remeteként.
A templom legfeltűnőbb, messziről látható része a nyugati oldalához épült tornya. Alul négyszögletes, csaknem az egész homlokzattal egyenlő szélességű, a magas toronyalja dongaboltozatú. A négyzetes keresztmetszet az első párkányszint fölött szabályos nyolcszögűvé változik. Az emeleten tágas gótikus ablakok nyílnak, s kő gúlasisak koronázza meg e hazánkban nagyon ritka konstrukciót. A 15. században épült templom másik különlegessége, hogy a hajójához csatlakozó szentély a nyolcszög két oldalával zárul, mégpedig sarokkal kelet felé.
A vártemplom nyugati oldalára épített torony egyben őrtorony is lehetett. A torony a templom egyik érdekessége is, ehhez hasonlót ritkán találni az országban: alul négyszögletes, majd az első párkányzat fölött nyolcszögűvé válik, emeletén pedig tágas gótikus ablakok helyezkednek el.
A hossztengelybe illesztett külső támpillér még külön ki is hangsúlyozza ezt a Magyarországon csak pár helyen előforduló alaprajzi megoldást. A gótikus szentélyt egyszerű keresztboltozat fedi, amelynek bordái kerek zárókőben találkoznak, a hajót már a 17.-18. századi átépítés stílusjegyei jellemzik. A régi, lőréses erődfal jórészt ma is áll. A kapu, félköríves szemöldökkövének bevésett évszáma szerint, 1653-ban készült, a templom ekkor az evangélikusoké volt. 1686-ban a Bécs ellen vonuló török had megrongálta az épületet, amelyet még az 1713. évi egyház-látogatási jegyzőkönyv is rossz karban lévőnek írt le. A temetőkertben szép régi kő síremlékek láthatók. A szentély déli, gótikus ablaka alatti kriptában a Wosinski família tagjai – köztük István örökös római gróf – nyugszanak.
Az oltárkép Szent Farkast ábrázolja, a freskókat Wosinszky Kázmér festőművész készítette. A templom berendezése pedig a 19.-20. századból való.
1578-ban az evangélikusoké volt, majd 1673-ban a katolikusok kezére került.
1944–1945-ben Balfon volt a környék egyik legnagyobb munkatábora, a foglyok az erdőben és a balfi dombokon ásták a mai „zsidóárkoknak” hívott erődrendszert. Az itt meggyilkolt közel kétezer munkaszolgálatos, közöttük Szerb Antal író-irodalomtörténész emlékére emelték a templom kőkerítése mellett a balfi nemzeti emlékhelyet.
A temetőkertben álló gótikus Szent Farkas templomról egy okiratból tudunk először, 1336-ból. A templomot lőrésekkel épített fal vette körül, és valószínű, hogy ennek okán kapta a vártemplom jelzőt. Ez a lőréses erődfal jórészt ma is áll, vélhetően a török támadások ellen emelték az 1600-as évek táján. (Hasonlóakkal találkozhatunk még a Fertő-tájon, Burgenlandban például Fertőszéleskút, Oka, Feketeváros megerősített erőd jellegű templomainál.)
Forrás:
Belitzky János: Sopron vármegye története első kötet (Budapest, 1938)
