A pusztaberki templom építésére vonatkozóan két adatunk is van. Chobot Ferenc az egyháztörténész romhányi plébános szerint a község kápolnáját a Bodonyi család építette 1787-ben. Nógrád megye műemlékeit számba vevő, 1954-ben megjelent topográfia az előbbi forrásra hivatkozva ugyanezt írja. Varga Lajos egyháztörténész egy 1774-ben kelt összeírás adatát idézi, mely szerint a falu „kápolnája felállítva 1760-ban”.
Egy 1845-ben kelt feljegyzés szerint néhai Bodonyi Anna a berki templom tatarozására még 1830. április 1-én tett egy alapítványt. 1845-ben a püspökség a tatarozás költségeihez ezt az összeget 100 váltó forint kamattal együtt az alapítvány gondnokához kézbesítette.
A következő év legfőbb említésre méltó eseménye a harangláb építése volt. Az épületfát Diósjenő községtől vásárolták. A vételt igazoló 48 váltó forintról szóló nyugtát idősebb Szentgyörgyi István jegyző írta, ki nem más, mint a diósjenői születésű színművész, a Kolozsvári Nemzeti Színház nevezetes tagja, Szentgyörgyi István édesapja. 1860-ban a pusztaberkiek kérelemmel fordultak a váci püspökséghez. Feliratuk szerint támogatást kérnek a templom felújítására kérni, miután közcélra fordítható lehetőségeiket már kimerítette az iskola építésére adományozott összeg.
A pusztaberki harang első említésével, mely egy fa haranglábon volt, 1767-ből tesznek említést. 1779-ben még mindig egy harangról szól az írás, ám 1788-ban már két haranggal is büszkélkedhetett. A nagyobbik súlya ekkor mintegy 50 font volt, adatait azonban nem ismerjük, a kisebbik 20 fontra tehető, s a „Possesione Bodonyiensis” felirat volt rajta látható. Ebből az is következik, hogy a Bodonyi család költségén készült, ám eredetileg nem Pusztaberki számára.
Ismereteink vannak egy olyan kisméretű harangról is, mely korábban a borsosberényi egyházközség tulajdona volt, s amelyet 1785-ben megpróbáltak visszaszerezni, hogy a temetőben felállítandó haranglábon búcsúztassa el az elhunytakat. Nem ismerjük a vitatott harang sorsát. Valószínűleg ekkor ajándékozta a helybeli birtokos családdal rokonságban álló Bodonyi Sándor váci prépost az a harangot a településnek, mely aztán mintegy évszázadon át szolgálta a közösséget. Ezt támasztja alá a következő adatunk, mely 1872-ből származik. A pusztaberkiek új harangot kívántak vásárolni, melynek érdekében levelet írtak az egyházi főhatóságnak.
