A helyi hagyomány szerint a XIX.sz elején épült, eklektikus stílusban. 1945 után több funkciót töltött be. Volt kultúrház, működött itt kocsma. Községi ünnepségek színhelye, május 1-i felvonulások végállomása. Jártak ide bálba, tánciskolába, moziba, boltba is a falusiak. Itt volt a Rákóczi Művelődési Ház. A 80-as években a Micsurin Tsz. szakmunkásképző oktatóbázist működtet ezen a helyen. Tantermeket és szálláshelyeket alakítottak ki részükre. Majd tíz éven keresztül a dolgozni vágyó ifjúság építőtábora. 1999-ben magántulajdonba került. Boldóczki Pál jelentős, teljes körű felújítást végzett az épületen, melynek során nyerte el jelenlegi külsejét. A gondos átalakításban segítségére volt Erdős István kőműves mester. 2004-től Molnár László és Baranyi Éva az épületet tulajdonosa, a „Nyári esték” kastélykoncertek egyik jeles helyszíne.
Dr. Ugody Alajos (Unger Alajos magyarosítás előtt)
Az elemi iskolák elvégzése és érettségi után egyetemi felvételt nyert, ahol jogászként doktorált. Ezután önkéntes katonai szolgálatra jelentkezett. Szolgálatát a császári és királyi huszárezrednél Budapesten majd Székesfehérváron töltötte. Az I. világháború idején főhadnagyi rangot szerzett.
A polgári életben is jeles a pályafutása. Míg édesapja Unger Alajos dr. ügyvéd, országgyűlési képviselő, Deák Ferenc személyi titkára. Addig ő maga a Magyar Királyi Földművelésügyi Minisztérium alkalmazottja, miniszteri titkár, Gömbös Gyula tanácsadója. Nyugalomba vonulása után Dánszentmiklósi földbirtokán, melyet 480 kataszteri hold szőlő, gyümölcsös és erdő alkot, igen eredményesen gazdálkodik. A birtokon helyben készült téglából kastélyt, borházat, két majort épít. Ekkor lóistálló, kocsiszín és télikert is tartozik a kastélyhoz. Megépítette a falu kövesútját és az alsó iskola épületét. Ő volt tanfelügyelő is. Egy rosszabb gazdasági év után bérbe adta a kastélyt és környékét Győrvári Gyulának és a Kis tanyára költözött, míg felesége a nagyobb és kényelmesebb nagyszülőktől örökölt hat szobás házban rendezkedett be. Ez volt a későbbi Csetneki iskola.
Dr. Ugody Alajost az “Alföld-fásítás” program keretében elért 25 évig tartó érdemeiért 1940-ben az akkori kormány aranyéremmel tüntette ki.
1945 januárjában Budapest ostroma alatt halt meg, s fiai a Kerepesi temető családi sírboltjában temették el.
Ezt követően családjára súlyos megpróbáltatások vártak. Alajos, a legidősebb fiú Ludovika Akadémiát végzett huszártiszt. A II. világháborúban az orosz fronton harcolt. 1946-ban letartóztatták, bebörtönözték. 1947 augusztusában elhagyta az országot.
Ferenc sem találta meg helyét az újjászerveződő magyar társadalomban, noha mezőgazdasági egyetemi végzettséggel rendelkezett. Ő 1948 karácsonyán emigrált hazájából.
A legkeserűbb sors azonban a harmadik fiúra várt. Istvánt dánszentmiklósi otthonából kilakoltatták, meghurcolták. A recski haláltáborban töltött négy év után lelkileg és fizikailag megrongált egészséggel, munkaképtelenül került haza.
Az idős Ugodyné még sokáig lakott Dánszentmiklóson ismerősöknél a mai Köztársaság utcában. A fiúk közül Lojzi a dél -ausztráliai Adeleide-ben telepedett le.
