Egykor annak a kapriorai báró Wodianer-családnak a kriptája és talán kastélya állt itt. A Wodianerek, 1850 táján talán kastélyt is építettek maguknak a határban. Más nézet szerint kastély nem, csak gazdasági épületek álltak itt. Erről a talányos úri lakról mára semmi nem maradt az utókorra.
A több ezer holdas Wodianer-birtokot a bárói család férfiágának kihalása után gróf Nemes Vince felesége, Wodianer Gabriella révén birtokolta a háború végéig.
Az új rendben mindent államosítottak, és úgy eltüntették a föld színéről, hogy fogalmunk sincs egykori kinézetéről. A kriptát először éveken át fosztogatták, később szétvert tégláit széthordták.
Magyarország egykori dúsgazdag famíliájának hagyatékából látható, az szinte semmi. Egy-két fotó, a rákóczifalvai Macimúzeumban őrzött pár koporsótöredék meg „tekintetes Wodianer Samuel Josef” sírköve. Maradt még a kripta helyén néhány, a földből kiálló faragott kő és tégla. A kriptának a helyén jókora gödör tátong annak jeleként, hogy akik itt építőanyagot bányásztak.
A kiterjedt Wodianer-család Weidman, vagy Woidzislaw néven Csehországból származik. Első tagjuk 1750. körül telepedett le Magyarországon. Vagyonukat többek között a napóleoni háborúk idején hadiszállítóként alapozták meg. Közülük Wodianer Sámuel pesti kereskedőként 1844-ben kapriorai előnévvel már nemesi rangra emelkedett, fiát, az egykor a szandai kriptában nyugvó Mórt 1863-ban osztrák, majd 1874-ben magyar bárói címmel ruházta fel az uralkodó.
A Wodianerek voltak az első zsidó származású bárói család hazánkban. Közülük az idők során többen, közöttük a Szandán birtokos ágból Sámuel és fia, Mór kikeresztelkedtek, zömében a római katolikus vallásra tértek át. A családnak a reformkorban jelentős része volt a Hengermalom és a Lánchíd építésének finanszírozásában, szerepet vittek a Védegyletben és az Iparegyletben.
A szabadságharc alatt a magyar kormányzat a Wodianer-házon keresztül intézte külföldi fegyvervásárlásait és külföldön ténykedő képviselőinek finanszírozását. A szabadságharc után l bécsi bankárként az osztrák pénzügyi és üzleti élet jelentős alakjává vált, ő volt az Államvasút Társaság, a Tőzsdekamara és az Osztrák Nemzeti Bank alelnöke, a Duna Gőzhajózási Társaság és a Bécsi Nagykereskedelmi Testület elnöke, és tagja volt a Hitelbank és a Tiszai Vasút Igazgatóságának is.
Magyar Rotschildnek is nevezték, vagyonáról legendák keringtek. A családnak Pesten is több ingatlana volt, továbbá Maglódon ma is áll Wodianer-kastély. Az 1885-ben Badenben elhunyt Wodianer Mórt először a szandai családi kriptába temették, majd annak pusztulása után földi maradványai a rákóczifalvai temetőbe kerültek, ma ott alussza örök álmát.
