Mezőkeresztes-Zöldhalompusztán 1928-ban került a napvilágra az aranyszarvas az oroszlánfigurákkal díszített aranyláncból és a 136 darab arany félgömb alakú pitykéből, s egy csüngőből álló lelet. A lelőhely a kastélytól nem messze fekvő halomszerű emelkedés volt, amely az akkori földbirtokos család temetkezési helyéül szolgált. A tárgyakra egy új sír megásásakor bukkantak a munkások.
A ma közigazgatásilag Csincséhez tartozó területen Fettich Nándort, a Nemzeti Múzeum neves régészét bízták meg a kutatással. A sírt kiásók elmondása alapján a leletek a sírgödör aljában, hamuszerű anyagban, egy csomóban helyezkedtek el. A tárgyak között égett csontok apró maradványait találták. A leletekre a sírásók nem fordítottak gondot, mert azokat régi koporsóról leesett díszítésnek tartották. A sírhalomba való beásáskor először az aranygombok tüntek fel aztán a szarvasalak, alatta a tőbb szálból font lánc, amelyen kis hengeres csöveken oroszlánfigurák láthatók. A sírásók előszőr azt hitték, hogy egy korábban eltemetett birtokos koporsódíszei kerültek elő, így a szarvasalakot szétvágták, és a lánccal együtt szépen elosztották egymás között. A szarvas 37 cm hosszú, 409 gramm súlyú, mellette az elektronból készült lánc ami 49,3 cm hosszú. Ezenkívül elektronlemezekből préselt félgömb alakú gombokat találtak. A 136 db súlya összesen 56,2 gramm. Az ezüstszínű olvadt foltok a leleteken azt jelentik, hogy hamvasztásos sírból származnak. A leletek fő darabja egy szarvasalak, ami méretével kiemelkedik az összes ismert rokon lelet közül. Mint motívum azonban "az üldözött, vagy megtámadott és leroskadó szarvas megjelenítése" egyedülálló. A tárgyak valószínűleg görög hatás alatti mesterember keze munkáját dícsérik. Tápiószentmártonon találtak még hasonló típusú leleteket . A lelet értékét mi sem mutatja jobban, hogy a szarvasalakot a Herman Ottó Múzeum az intézmény jelképeként használja.
